Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


RADICS BÉLA  ÉLETRAJZ

 

 

1946. február 6.-án délután egy óra körül, a Vízöntő

jegyében született. Öt éves korában már néha kapitánynak

nevezte magát, szerette a katonásdit és a hivatásos

hadnagy apa örült ennek. A Kapitány jól tanult,

legfeljebb a számtannal akadtak kisebb gondok. Lelkes,

csupa szív gyerek volt, aki olykor túlságosan is beleélte

magát valamibe. Kamaszkori szívideg gyulladása következtében

megúszta a katonaságot. Szakmunkásképző

iskolában dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt

jártak dolgozni a Hajógyárba.

Zenészpályafutását egy televíziós műsor indította el,

amelyben az egyik műkorcsolyázó Bill Haley Rock

Around The Clock című számára futotta a kűrjét és a dal

(1962-ben) annyira felkavarta, hogy elhatározta, megtanul

gitározni. Első gitárját apjától kapta, egy nagyon

drágának számító hétszáz forintos, Szegeden készült

dobozgitár formájában. Beiratkozott a Szent István

kőrúti zeneoktatói munkaközösségbe és mellette otthon

is sokat gyakorolt. Éppen azon a napon, mikor kézhez

kapta a szakmunkás bizonyítványát, édesapja meghalt.

Először a Magyar Acélárugyár bigbandjében játszott,

majd 1963-ban csatlakozott az Atlantisz együtteshez, mely

akkor már keresett és ismert beatzenekar volt. Az egyre

nehezebben összeegyeztethető kétműszakos munkaidő beosztás

a fellépésekkel, felmondásra kényszeríttették

a Magyar Acélárugyárban. Még az év november 15-én az

Egyetemi Színpadon óriási sikerű koncertet adott a zenekar.

1965 nyarán megjelent az együttes négyszámos lemeze.

Jó megélhetést kínált az Atlantisz, de Kapitány nem

az az ember volt, aki eltűrte, hogy irányítsák. Akkorra

a zenekar muzsikájának jelentős része már rá épült,

nyilvánvalóvá vált, hogy saját zenekart alapítson.

Magától értetődött az is, hogy az új együttes a már jól

csengő Atlantisz nevet kapja,hozzáragasztva egy

számot, a Nr.2-t. Ezzel a névválasztással ellenségeket,

rosszakarókat szereztek maguknak, így az új zenekar

rövid idő alatt megfulladt. Átfutott a Kapitány fején,

hogy visszamegy a gyárba, de a legjobb lélektani pillanatban

ajánlat érkezett, visszamehet az Atlantiszba.

Aztán kihasználva az első alkalmat, ismét fellázadt és

egy futó slágerzenekart választott magának, a Pannóniát.

A Pannóniát követte a Sankó zenekar, mely fél évi

működés után feloszlott.

1968 tavaszán eljött az idő, hogy végre megcsinálja azt

a zenekarát, ahol ő dönthet mindenről. Ez volt a Sakk-Matt.

Törzshelyük a Danuvia Művelődési Ház volt, ahol egyre

nagyobb sikereket arattak, kialakult a törzsközönségük is.

Túlnyomórészt Cream és Hendrix nótákat játszottak.

A Sakk-Mattból az ország majd nem, hogy legnépszerűbb

zenekara lett. Sokan nem vették komolyan a Kapitány intelmeit,

hogy utánozni is csak pontosan, szépen szabad.

Az ellentétek egyre inkább kiéleződtek, majd a Sakk-Matt

feloszlott.

Megalakult a legendás Tűzkerék. A zenekar tagjai meglehetősen

gyakran cserélődtek, ez a formáció is rövid életűre

sikeredett. 1971-ben a Tűzkerék zátonyra futott, Radics Béla

visszavonult meditálni, mi lehet az oka a kudarcoknak.

1972-ben elfogadta a megalakuló új szuper group, a Taurus

ajánlatát és 1974-ig ebben a zenekarban gitározott.

Mindössze egyetlen dalát, a Zöld csillagot rögzítették

lemezre és végül a vállalkozás balul sült el, a zenekar

a tagok marakodása miatt feloszlott. A Kapitányról

ezután hosszú ideig nem lehetett hallani. Visszahúzódott

a nyilvánosságtól, legendás Gibsonját a falra akasztotta.

1977. augusztus 7-én a Budai Ifjúsági Parkban rendezett

Piramis, Taurus, Tűzkerék nosztalgia emlékkoncerten

ismét tízezer ember előtt játszhatott.

1978-ban a tv-ben is felléphetett, játszhatott a Kisstadionban,

Billel és Révésszel közösen koncertezhetett,

a lapokban újra írtak róla és az újjáalakuló Tűzkerék

koncertjeire minden különösebb reklám nélkül is összegyűlt

a közönség. Ezekben a hónapokba megkezdődik

a suttogás: vége, iszik, lassul a keze, már nem a régi.

1980 nyara az utolsó igazi nagy lehetőség. Radics a Piramis

előtt lép fel a Kisstadionban. Kétszer 15 ezer rajongó és

a szakma egyaránt izgatottan várta a nagy visszatérésként

beharangozott fellépést. A koncert csalódás. Rossz

a felszerelés, nem szól az ének, a gitár és Radics sem

a régi. A régi trükköt – fogával pengette a gitárt – már

csak udvarias taps honorálta. Néhány hónappal a koncert

után kórházba került. Radics Béla, a hazai rockzene

egyik legendás muzsikusa 1982. október 18-án meghalt.